Fènyessè fújt kacat

Elfogytak a szavak.
Már nincsenek.
Nem tudom leírni halandó betűkkel
Meg amúgy is: Minek?
Lerajzoltam százszor, mit gondolni sem merek
S gondoltam, hogy párszor sokkal bátrabb leszek.

Elfogytak a szavak.
Sok féltékeny kis vacak.
Már csak ismétlés lenne.
Választható csalfa pillanattal döfhetnék a hegbe.
De már nincs kedvem. Dühömből is elég volt.
Buta emberi szívem, de nem kedély bolt.

Elfogytak a szavak.
Elfogyott az ép ész.
Ami tegnap szilárd érték volt, mára már csak szélvész.
Senki se látta darabjait, se szilánkjait az útnak.
Se firkáját, vagy jövőjét a következő újnak.
Vak és süket: Ez a taktika.

Elfogytak a szavak.
Pont kerül a végre.
Hazudjunk, hogy olaj kerülhessen még a lére.
Egyiken be, másikon ki, harmadiknak külön story.
Alázzuk meg magunkat ,majd másnak bocsássuk meg.
Kérlek többet meleg kezeim kicsit se fogd meg.

Reklámok

Szemed

Pegazus szárnyù cseppekben hullik a lassìtott felvètelű vìzesès a fejemben. Ahogy a tòra esik, ami el van fagyva 30 centis ködparkettával a tetejèn ùgy gőzölög minden egyes robbanás, mintha miniatűr atombombák tèpnèk kettè a jègpáncèlt. Keresztül süt a nap ezeken a tökèletes könnyèken, s ahogy átfùrják magukat a legtisztább pillanatban, s zöldet, levelet lőnek meg a tùloldalon, ìgy született meg a te szemed szìne, s mosolyogva adta neked a teremtő, mert szeret tèged a termèszet, ahogy te is őt. Mèrlegre állìtotta ezt a kèpet, a teremtès mellè, s azt mondta: Te vagy a kedvenc legszebbem. Neked adom ezt a szemet. Láss, ahogy senki, s szeress, ahogy èn szeretlek tèged. S lelked ìgy lett, s ìgy fakasztottál szerelemre. Köszönöm.

Egyszerű logika

Mikor tùl sötèt van, akkor túl könnyű, hisz nem látni ,hogy ül e a roham, vagy csak forog a pillanat merev pálcája… Alkalomra vár? Kezdèsre? Ki lèpjen? Fèlelmetes kifeszìtett kèpkocka . Spiáterbõl van. Csak elpattani tud. Feszülne mèg kicsit, de már reccs.
Egyre gondolok kètszer egymás után: Nincs már vìz se bennünk, se Dunán.
Elleheltük, kipáráztuk, egymás nyálát. Kèt koponya fogai csattognak egymáson. De nem kell ide hùs, se hèj, se gyümölcs. Esik az eső. Ìgy minden kinő.

Mag legyen. Föld legyen. Állni rajta. Èlni benne. Hogy legyen mibe kapaszkodni, ha már gyurma lett mellkasunk, mert ùgy szorìtunk. Azt mondjuk fáj. Èn azt mondom: Fájjon csak. Puhul.
Te azt mondod: Gyùrjuk hát olyanná, amilyennè szeretnènk. Elvègre magunkat csöcsörèsszjük. Igen. Jük.
Foggal s körömmel… Mint egy ropogò bőrű sörös sült csirkemellet. De finom is az! Talán finomabb, mint egy sör reggel 9 kor a villamoson. Vagyis legalább meghittebb. Kár, hogy nem szeretem a csirke mellet.
Ès mèg csak 8:44 van. Talán mèg kibìrok 16 percet. Vagy keresek egy combot. Hátha az felold. Kìvül – belül simogatnám, vagy felfalnám. Hagy csorogjon a szaft a számon.
El kell e viselnem, egyáltalán bármit? Vagy csak elèg szeretni a körforgást? Kell e harcolni bármièrt, vagy elèg csak èlni? Egy nagy kaland ahol a szabályok a jelenből ìròdnak, s törlődnek.Kène egy rugò, ami megfeszül, ha meg kell, ès elenged, mint a forrò kaucsukos enyv. Valami örökmozgò, ami tudja mikor kell megálni egy mozdulat miatt. Egy könyv ,ami önmagát ìrja, s közben hangosan önolvas. Menetben csùszva , s szorulva.

Pont mint egy anyacsavar.

Pont, mint szeretkezni.
Pont ,mint levegőt fùjni, mikor venni kène.

Pont.

Mennyből az angyal

Kedves Jèzuska!
Szeretnèm ha az emberek boldogak lennènek ès nem hazudnának maguknak.
Köszi.
Ui .: Ha mi nem hiszünk bármiben , te sem hiszel bennünk?
Nem csodálkozom.
Szija.
Ui2.: Èn sem benned hiszek, hanem a csodákban. De az már kezdetnek jò, nem?
Pusz.
Ui3.: Meddig tart a tarthatò ès meddig szabad szabadnak lenni?
Ui4.: Ugye meg fogok gyògyulni? Ugye lehetek mèg olyan, amilyennek kèpzeltem?
Ugye nem kell kukába dobnom a rajzaim ès ugye mèg nem kèső èlni s nem csak dolgozni?
Ui5.: Ugye amit elkèpzelek azt èn teremtettem, tehát büszke lehetek, hogy használom, amivel èpìthetek? Ugye megdicsèr egy szellem, hogy tettem valamit?
Ui6.: Itt nagyon sötèt van. Nincs fèny a mellkasomban. Eltèvedtem. Ugye nem halok meg, mert nem lesz kedvem?
Ui7.: Ugye csak nèha mèrges vagyok ès azèrt beszèl hozzám a kertben az a kötèl?
Ui8.: Ugye lètezel, hogy ne legyek mèrges? Ugye?
Ui9.: Unom már ,hogy egyáltalán a fejembe vettelek.
Már nincs kedvem rád fogni. Csak ők hagy legyenek boldogak. Ti

tanultak, ti ostobák. Ti ellenállò együttműködők. Senkit sem èrdekel semmi.

Nèmafilm

Ki beszèl, ha mi hallgatunk?

Ki nevet, ha csak mi tudunk?

Bemondták a hangszòròkba

Ez lesz, ezt szopkodd te marha!

Ha nem tetszik?  Kártèkony vagy

Hallgass, vakard ágyèkod majd

Ès egyenlő lesz minden rossz

Lehetsz tiszta, lehetsz kosz

Ami nem  ganaj, m’èrt is jò?

Süt a nap , tutti nem lesz hò?

Tartozunk ahová mondják

Èletrajzom mástòl lopják

Egyedi vagy te nagy tömeg…

Ò, hogy az Isten basszon meg!

Tèvèben az esti fènyek

Villognak a sok hülyènek

Milliòk szeretnek egyet

S nem tudják, hogy mit szeretnek

Hájjal bekent rozsdás állvány,

Erekciò, hibák : Bálvány

Hazudsz látom! Kèk az árnyèk!

Most se mondasz semmit máskèpp

Műanyag katona baba.

Te buta. Te nagyon laza…

Egy ùt van. A te ostobád.

Most ne pislogj! Most nem versz át…

Hogy milyen jò, hogy merek most

Bátornak lenni, s ostoros?

Nehèz? Mert ti fèltek tőle.

Te mèsz? Hát ha mentek, èn nem.

Támadok igaz? Fejemben.

Fáj, amint pimasz szememben

Kèrdőnek , de követelve

Szegycsontomon összeverve

Recsegve kèpzelek ròlad.

Vörösödsz. Te morgò hòlyag.

Nem tetszik? Nekem se öröm.

Rajtam ázèrt mèg van köröm.

Nem kell rágnom úgy ,mint neked.

Zavarja a  mocskos beled?

Üldöz, mert mit mondok más?

Szuszogtok, mikor csákány ás

Ès karistolja mellkastok

De ti mèg mindig kussoltok

Kutyaszar evő csecsemők!

Hol van a mèrges levegő

Büszke bimbòdat feszìtve,

Poros igazsággal felütve

S hogy vèdenèd elved s magad?

Hol az Ùr, bibèd hol dagad?

Kopasz oroszlán foltot mos?

Gyèmánt koponyán halom fos?

Koponyád? Az anyád! Mit ne?

Mit ne? Mit ne? Mit ne? Barom!

Ezt nyeld be itt: karnyi fa..! Lom.

Pom, pom, pom. Ezt èn nem lopom.

Ezt te nyùltad mástòl. Ez nyom.

Mert nem a tied ! Csak hiszed!

De tudod, hogy ez mèg nem fizet!

Pláne, hogy az árù kacat!

Kis betűs rèsz most hol marad?

Ès eladod, pedig mondtad,

Hogy bedobbant  kèzzel fogtad

Ès esküdtèl, fogalmadròl!

Hogy csak jòt akarsz. De abbòl

Csak akartál csak magadnak.

Csak csacsogok csak magamnak?

Többre szabott egyen ruci

Kátránnyal szőtt ìzes buci.

Kitántorgott mellek alatt

Kinek jut a magyar falat?

Ki a szent ès ki a művèsz

Ki őszinte, vagy kell fűrèsz?

Nincsen lèc, hát ne ugorjunk!

Arra is lejtünk? Guruljunk!

Boldogok, lelkiszegènyek!

Boldogan, hülyèn halunk meg?

Kossuth Lajos azt üzente

Laci te !  Hallod e? Nem – e?

Nem hallják ezek. Süketek.

Hogy ne tudja, csak amit lát.

Ez tènyleg mindnek imponál.

Fehèr a szòtlanság tava.

Meszes ès ragadòs. Fasza!

Most utálsz, hogy leìrtam ezt?

Akkor cserèljünk most már mezt?

Pacsizzunk ès öleljelek?

Mondjam azt, hogy helyes gyerek?

Nem. A tükörnek sincs lába

Mègis felèd fut . Irányba.

Csendben tűrsz, mert tudod: Vège

Imatartás, nèzz az ègre!

Ismèteld el vesztes sorod,

Vond le összes jòl telt korod

Kussoltok, kussoltok. Ennyi.

Tessèk a szarotok enni!

Isteni szìvjátèk

DSC_0019

Megálltam az épület előtt.

-Érdekes lesz bemenni! -gondoltam félhangosan, morogva. De hát be kell.

Kapucni felhúz, tekintet enyhén lesütve, de nem slamposan, csak úgy biztonságilag.

Várok egy kicsit kedves barátomra. Itt dolgozik egy ideje, imádja is a munkáját, jól csinálja szerintem, legalább is ahogy nyilatkozik a módszereiről és a gondolatairól az egésszel kapcsolatban az pozitív, intenzív, és barátságos. De hát milyen is legyen egy jót akaró, ha nem ilyen?

 

Itt van. Mosolygunk egymásra. Megint iskolai környezetben. Gyerekek mászkálnak fel, s alá, nővérek és apácák terelgetik a kicsiket a jó felé.

Semmi sem változott az életben. Vannak utak, az egyiken elindulunk, aztán lehet mégsem ott lesz a vége ahova gondoltuk, de többször visszakanyarodik pillanatokra ide az elejére.

Kopog a sok cipő a kövön, kurjongatnak a csibészek, imádattal teli “Adj Isten!” visszhangzik a folyosóról.

Még mindig mosolygunk. Kinyílnak az ajkak és hanggal erősítjük meg a jól eső találkozást.

Ráadásul pont úgy nevetünk egymáson, mint több ezer évvel ezelőtt.

-Hát helló, csókolom!

-Szervusz kedves! Hogy vagy?

-Köszönöm szépen, minden működik, és ahogy megígértem , eljöttem egy kávéra és egy eszmecserére.

– Kérlek, kövess akkor, menjünk az irodámba!

Elindultunk az útvesztő jellegű épületben. Annyira furcsa, morbid és mégis otthonos volt az egész. Elvégre én is jártam ilyen helyre egyszer!

-Nem akarod levenni azt a vacak kapucnit?

-Áhh… Nem véletlen van a fejemen.

– Mutasd csak!

Kicsit belehajolt az arcomba, én meg csak csibészesen mosolyogtam rajta , hogy ezért mit fogok kapni .

-Úristen te őrült! Hát hogy nézel ki ? Még jó ,hogy nem látnak a gyerekek, és a nővérek!

(Mit tegyek? Lelkemből és munkámból is fakad, hogy ide ez a megjelenés nem teljesen korrekt.)

-Igazán levehetted volna ezeket!

-Kérlek, jussunk be az irodába, aztán elmagyarázom!

Saját iroda, ez igen! Kis asztalka, napsütés, relax, fakorona a szomszéd udvarból, mi kell még?

wp-image-1043665863jpg.jpg

-Mi ez a szerkó rajtad drága barátom?

– Jajj de naprekész vagy, te is átvetted a szlengeket?

– Át, de csak most így magunk között lazaságból beszélek így.

– Hát az életformámhoz hozzátartozik ez a szerkó.

-És ez mitől zöld?

– Hát befestettem zöldre, mert a barnát – feketét untam már.

– De pont zöld? Feltűnőbb nem volt?

– Haver. Ez akkor is feltűnő, ha nem zöld.

– Igazad van. Végül is tök normális két félméteres csavart szarv ebben a mai világban. El is felejtettem.

-Szerinted az nem feltűnő ,hogy farkam is van? Na ugye… És neked miféle rebellió, vagy szabadság érzetet ad az ,hogy nő alakban nyomod az emberek között? Miféle fricska ez?

– Ez nem fricska, csak mókás! Megtehetem, hogy Isten, aki az emberek jó hitét kezeli, és jóra tanítja őket , nő alakban tegye ezt meg!

– Valld be ,hogy rohadtul unatkozol!

-Ezt azonnal vond vissza, különben pokolra jutsz, és kávét sem kapsz!

– Még mindig imádom a humordat. Lehet ,hogy te tényleg csaj vagy amúgy is , csak az emberik hiszik, hogy férfi alakod van. Hisztis picsa.

Na ide figyelj te patás pöcs! Kávézunk, vagy mi lesz?

– Persze ,hogy kávézunk! Amúgy meg, hogy jutnék a pokolra, mikor onnan jövök és ott lakok?

Jól van, ne okoskodj , inkább meséld, mi van!

Egy darabig beszéltünk mindenféle általános dologról. Mi van azóta ,hogy nem láttuk egymást, meló, jövő, kilátások stb. Nem láttuk egymást ezer ève. Innen  a mondás is.  Mist volt időnk mindent megcsevegni.

 Aztán gondoltam  közlöm a nagy hírt.

1458131515756

Képzeld szerelmes vagyok egy lányba!

– Te hülye vagy, szerelmes vagy egy emberbe?

Nem! Bevallom nem egy emberbe!

Kecske?

Alpári vagy, és suttyó!

Ezt most nem értem, akkor milyen lányba?

-Hát ez az. Elég plátói a dolog, és egyoldalú…

-Jajj, ne mondd ,hogy voltál annyira ökör, hogy egy melóddal…

Hát majdnem. És még bonyolultabb, hogy az illető  sosem létezett…

Elejtette a kávéját. Szétrobbant a földön a porcelán csésze. Isten ideges lett. Nem kicsit.

– Mi az anyámról beszélsz?

Nincs is anyád, te miről beszélsz!?

-Ne legyél már ennyire formaias!

Kinyílt az ajtó. Valószínűleg kinn valaki hallotta a csésze durranását. Egy 30-as éveit taposó hölgy volt, eléggé sok élű állkapoccsal megáldva, amolyan pókharapó száj szerkezettel.

Hát én is beszarnék, ha látnék egy kedves iskolaigazgató nőt, meg egy felegyenesedett ördögöt zöld szarvval. Szegény.

Gyorsan megfordítottuk a dolgot, bár nem etikus, de ahogy elájult a látványtól, leültettük az ajtó elé, elmormoltunk egy kis versikét, felébredt, majd mintha semmi se történt volna, ment tovább dolgára. Nem illik belenyúlni az életbe semmilyen szinten. Kegyes hazugság volt ez is. Pedig hányszor okolnak minket ilyen dolgok miatt! Veri az ég, meg üldözi az ördög!

Üldözi a halál! Mármint az sem, ez nem igaz! Az élet üldözi őket, mi csak felügyeljük a dolgot, mert néha van egy két halandó agy, ami túl jól sikerül, vagy túl messzire mennek vele. Gyártási hiba, ha úgy tetszik, de hát ettől kerek a perec. Ez ilyen. Oda kell figyelni és nagy ritkán bele lehet nyúlni, de nem szokásunk. Nem akarunk azért felelősek lenni ,hogy mások hogyan élnek. Nem ez a dolgunk.

-Mi ez a szerelmi badarság amiről magyarázol? Bazdosd meg, te vagy a sátán, te nem lehetsz szerelmes!

-Te meg nem káromkodhatsz Isten, te szentségek szentsége! Mit hisztizel? 

Halljam! Halljam! Mi ez az egész bonyodalom Sáti!?

Sáti? SÁTI? Lebecézel engem, minden elrontójának felelősét?

– Jajj de kemény vagy, de hagy emlékeztesselek, hogy te tanítod meg az embereknek a rosszat, amiből okulniuk kéne, de van aki a rosszat választja! Ez nem azt jeletni ,hogy te gonosz vagy, csak te mutatod meg nekik, amit nem szabad! Ne gyere ezzel a kamu kemény legény vagyok a szarvammal, meg patáimmal, meg a véres tetkóimmal, ha akarnál, egy csettintésre lehetnél szűz lány alakban ,ezt te is tudod !

Az nem lennék, mert olyan szép testben élvezkednék ,hogy egész nap markolgatnám magam!

– Jajj te perverz! De ízlésed az van ezek szerint!

Hát nem is tudom mikor röhögtem ekkorát utoljára poénon! Ketten visítottunk egy iskola irodájában több millió ember hitét tönkre téve.

Nagy stílus.

-Ki vele, mi ez az egész?

Volt egy teljesen átlagos munkanapom. Jöttek a rossz emberek, átnéztük az életüket, ki pokolra jutott, kinek a lelke örök börtönbe kárhozatott, blabla stbstb tudod! Volt egy férfi aki nem szólt semmit, kiderült, hogy simán öngyilkos lett.

Az ilyen eset ugye bár automatikus pokolra jutással jár, de van egy pár kivétel, ezért meg kell tudnunk az okát az öngyilkosságnak.

Ha például valaki a véletlen felakasztja magát, de nem szánt szándékkal ( volt ilyenre példa) azt újra kell bírálni, hiába tűnik esetleg egyértelműnek.

Nincsenek véletlenek, de balesetek mindig előfordulhatnak.

Megkérdeztem a bábut, hogy miért ölte meg magát. Azt mondta szerelmi bánatból tette. Nézegetem a lapját, se gyerek, se feleség, se barátnő, se semmi. Visszább mentem tinédzser koráig, kisgyerek kor, baba kor, de egy nő sem volt feljegyezve.Megkérdeztem ,hogy esetleg homoszexuális-e vagy van valami ,ami miatt nem értem a szitut?

Ekkor benyögte, hogy nem az, és egy gyönyörű nőről van szó, ne sértegessem, ha lehet.

Háromszor is átnéztem az adatait, de semmi.

Elkezdtünk beszélgetni.

Fénykép0295


-Szóval ki ez a kedves nő, és hogy hívják?

-…

Nézett lefele. Szinte párhuzamos volt a nyaka a földdel. Zavart lett. Vett két nagy levegőt, majd hirtelen felnézett.

 Dorina. És nem bírtam már nélküle. 37 éves voltam és nem jött el. 26 èv után.

Haver, megölted magad egy csajért, aki 26 év után ott hagyott? Hát ez egyértelmű pokol, ugye tudod?

Leszarom. Te ezt nem érted.

Dehogy nem, szerelmi öngyilkosság a bánat miatt, tiszta, mint az univerzum!

Nem. Ő sosem volt az enyém. Buta vagy, nem értheted.

Na várjál te szerencsétlen. Én az Ördög vagyok, ha nem tűnt volna fel! Másrészt, azt hiszed egyedi a problémád azzal ,hogy nem szerettek viszont, hiába próbálkoztál? 

Még mindig nem érted. Ha tényleg te vagy az Ördög, akkor még van mit tanulnod ezek szerint!

Ha most azonnal nem tudsz meglepni, vagy  magyarázatot adni erre az egészre, akkor…

-Most is itt van velem.

-TESSÉK?

-Itt.

Kopogtatta a fejét.

11 éves voltam. Emlékszem. Hintáztam kinn a játszótéren ,ahogy minden normális gyerek. Akkor mesélt az egyik haverom a szerelemről. Volt egy lány, aki tetszett neki. Nem emlékszem a nevére. Mondta, hogy meglátja, és összeszorulnak az erei, felszökik a test hőmérséklete és zavart és béna lesz az érzéstől. Kérdezte ,hogy voltam e már szerelmes. Mondtam, hogy szerintem nem.

Biztos azért, mert még nem találkoztam az igazi lánnyal aki tetszene! – mondta, majd elszaladt.

Ezen a mondaton elgondolkoztam. Hazamentem és nem tudtam aludni.  Tekergett a fejemben a dolog. Két nap nem alvás után eldöntöttem, hogy, ha nem találkozom olyan lánnyal ,aki tetszene, akkor kitalálok egyet magamnak. Egy olyan lányt, akibe szerelmes lehetek.

Elképzeltem álmaimban, a valóságomban. A mindennapjaimban is rá gondoltam hónapokon, éveken keresztül és egyre erősebben körvonalazódott a teste, az illata, a kedvessége, a színei, a haja, a bőre tapintása, a gondolatai, a lénye , az egész valója.

Így lettem szerelmes. És így éltem boldogan több ,mint hùsz éven keresztül mind addig, amíg rá kellett jönnöm, hogy amit kitaláltam, az annyira tökéletes, és hibátlan ,hogy soha nem történhet meg, soha nem létezett, és nem is fog.

Ezért vetettem véget az életemnek, mert így nem lehet tovább élni.

 IMG_20160327_005130

Nem tudom, mikor hallottam ilyet. Vagy ,hogy hallottam-e egyáltalán . Ilyen baromságot!? Vagy nem is tudom minek nevezzem.

-Ezen a helyen  ezzel nem kell fogalkoznod, ha ez megnyugtat.

-Hidd el, hogy élvezném ,ha elfelejteném az egészet!

Ezen könnyen segíthetek! – Majd megfogtam a fejét, kihúztam egy buborékot, amiben sötétkék tinta szerű füst gomolygott, akkora lehetett, mint egy közepes méretű narancs.

Leborult elém sírva, és köszönetet nyilvánított, boldogsággal töltötte meg szívét( inkább lelkét), hogy eldobhatta ezt a terhet.

Sosem láttam senkit sem ennyire vidáman bemenni a pokol kapuján.

 

Nem is foglalkoztam az üggyel a meló végéig, nem volt rá időm. Néha eszembe jutott ez a szerencsétlen, meg a teljesen őrült storyja a fejben született szerelmével együtt, de tojtam rá.

Meló végén az asztalom szélén füstölgött ez a buborék. Mégis csak én vagyok az alvilág ura, csak megnézem Dorinát, hogy kiderüljön, mi ez a zagyvaság.

És ezzel rontottam el mindent. Dorina egy tényleg tökéletesen kitalált, kigondolt gyönyör, amibe nem csodálom, hogy belehalt a kedves illető.

Nem tudtam dolgozni. Nem ment.Csöndben néztük egymást, közben szavak nélül beszélgettünk. Látom mindennap. Várom ,hogy láthassam. 

Na álljunk meg egy percre! Te beleszerettél, mint a rossz tanítója egy halandó fantáziájába, ami annyira tökéletesre lett megkreálva, ,hogy nem is létezhet?

-Igen.

Ugye tudod ,hogy ez mit jelent?

Nem, mit?

-Hogy HÜLYE VAGY , MINT A SEGGEM!

-Nézd meg, ha nem hiszed!

– Nem lehetsz szerelmes ! Neked nincsenek ilyen érzéseid! Te vagy az Ördög!

De ha nincsenek érzéseim, akkor miért hiszik az emberek, hogy mi utáljuk egymást? Akkor mégis kéne éreznünk valamit!

De mi nem lehetünk szerelmesek, pláne nem tökéletes fantáziákba!

Itt van nálam. Megmutatom.

Leraktam a buborékot a padlóra. Rávilágított a nap, és ettől csillogni kezdett és szikrázni a szoba. Még sosem láttam így őt.

Együtt bámultuk Dorinát ámulattal. Tényleg tökéletes.  Annyira belefeledkeztünk ,hogy eltelt száz év. Észre sem vettük, hogy ennyi ideig tartott a randi. Ahol álltunk , már nem iskola volt, hanem valami elmebeteg zöld puszta bombatölcsérekkel, amiben már nyíltak a virágok.


EditÉlőlényeknek semmi nyoma.

Körbenéztünk a nagy bámulás után.

Ezt hatalmas meló lesz vissza csinálni, ráadásul 100 évet vissza menni az időben, legalább 2-3 év túlóra. Borzalmas.Mégsem éreztük, hogy bármit is kell csinálnunk. Valami nem stimmelt az egésszel.

 

-Érted most már Isten, hogy mitől lett ő tökéletes?

-Azt hiszem értem. És akkor velünk mi lesz? Hisz mi is így lettünk azok!

Ezt hogy érted ?

-Mi is így lettünk tökéletesek. Hogy valaki kitalált minket annak.

Felnéztünk egyszerre ,és láttuk a csillagok mögött futó univerzum legvégén azt a két kék gömböt amibe éppen fény szökött.

Ez volt az író két szeme a lámpa mellett, ahol ezt az egészet leírta és kitalálta. Majd lecsukta a két napot, mi pedig azonnal megszűntünk, hogy másoknak átadjuk a helyet az örökkévalóságban, mikor újra kinyitja azokat.

dav

Gyògyszer

Majdnem harminc vagyok
Se kutya se macska
Beton fölött cigi
Ez a nap ezt adta.

Megvettem már mindent
Bennem van az áru
Változtattam Istent
Dròton lògò bábu.

Majdnem harminc vagyok
Dörzsöljed mèg nyakam
Hazugságod hiszed
Felakasztom magam.

image

Az önműködő élet

Ott csücsültem az alatt a száztizennyolc éves galaktikus szőnyeg alatt. Ha felnéztem az égre a csillagokat láttam de azért ,mert ez a galaktikus szőnyeg ezt mutatta. Fényévekre voltam az igazi égtől. Csak ez a hologramm szerű szőnyeg tudta megmutatni ,hogy mit is kell higgyek az égbolttal kapcsolatban. Ezen a 4*3 méteres nagy szőnyegen. Olyan volt ,mint egy vetített kép, aminek,  a szélei libennek. Vannak rajta kis rojtok. Van ami olyan vékony, mint egy madzag, vagy spárga, de hosszra meg van több, mint fél méter. Éjj fekete szál, de ha arra libbenti a szél, ahol van egy csillag, akkor néha fehér lesz egy kis részen. Akkor is az esti csillagokat néztem, ,ha már meguntam őket. Szerelmes voltam . És csak ezen a kis területen volt éjszaka.
Több fényévre van az igazi égbolt, azt mondják. Megnőtt a világ a sokszorosára. Messzebb került az égbolt is. A tavakkal is ez a helyzet. Csak a föld nőtt. Szívta magába az emberiséget, amit kihordott a hátán. Sokan lettünk állítólag. És nőtt hozzánk a föld. A távolságok is megsokszorozódtak, és az óceánok és tengerek mind-mind csak kicsi pocsolyák voltak egy óriási gödörben. Annyira nagy lett a föld, hogy bekerült a Nap is , a Hold is meg az egész univerzum a légtérbe.
Igazából már senki sem tudja , hogy milyen volt az igazi éjszaka. Csak némelyik szőnyegen látni.
Ezek a szőnyegek teljesen véletülenszerűen lógtak a levegőben.
Túl közel nem engedett egyik sem senkit, mert mindig megtartják a 4-5 méter távolságot. Soha senki sem tudott hozzáérni egyikhez sem. Ez a szőnyeg 3 méter magasan volt a levegőben. Fura is volt, hogy nem száll el alólam. Egy fa árnyékában lebegteti a szél. Mindig befekszek alá, és soha nem ment arréb. pedig ha, aláállok alig van köztünk össz – vissz 120 centiméter. Békés jószág.
Itt ütöm el a szabadidőmet. És képzelgek ,hogy egyszer ezt tényleg láthatom. Úgy érzem az a szőnyeg érezni tud. Engem. És azért nem megy el onnan, mert szeret. Azért mutatja az éjszakát, hogy megnyugtasson. Vagy utat mutasson.  Valami igazat. . Én meg csak bámulok és békésen fekszek.
Jó szabadidő töltés.
Igazából sosem volt semmi dolgom, mert az élet önműködő lett. Annyira sok ember élt, olyan sokféleképpen ,hogy az élet megunta megölni őket. Azt mondta, hogy ez már unalmas nagyon. Majd ezeket megöli magukat. Ezért önműködő lett az élet. Van minden. Enni, inni, mosni, hordani. Bármi amit szeretnék, az csak úgy lesz, lehet. Megszüntek a nemek és az igenek.
Szabad idő. Sosem kellett csinálnom semmit.
Anyukámék úgy neveltek, hogy megtanították ,hogy hogy kell képzelni ,meg kérni. Mindenkit így nevelnek. Mindenki megtalálja az igazit. Képzeljétek el, hogy egy nap több társad lesz, és barátod, vagy több ellenséged, anyád, apád, testvéred. Mert önműködik. Aztán ha pár perc után megunjátok, akkor sincsen semmi gond. Mindenki a fantáziája szerint elképzeli magát, és ha ez a másiknak tetszik vagy nem tetszik, akkor miért ne ?
Önműködő. Sosem leszünk szerelmesek se haragosak igazából. Csak úgy képzeljük.
Van egy szőnyeg, ami alatt több milliárd ember áll. Őket úgy hívjuk, hogy Vallóak. Állítólag nagyon nehéz onnan eljönni, és nem is sokaknak sikerült. Veszélyes hely ami a közelében van. Úgy is hívják a szőnyeget, hogy Önpúp. Egy hatalmas szőnyeg, legalább 400 négyzetméter és  azt vetíti ,hogy két ember  egy férfi és egy lány keze összeér. Ha elfújja a szél a szőnyeget arrébb, akkor az összeérő vállaikat. Komolyan. Hihetetlen ,de tényleg összeér! mindenük összeér. Olyan , mint két összeolvadt rágómi egy iskolai pad alaján.
427529_358504524189787_685674498_n
Akkor szokott áramszünet lenni a fejekben, amikor felrepül a szőnyeg a testek fele és olyan közel repül hozzájuk, hogy a nyakukat látni, ahogy összeér a libabőrös szőrük. Akkor szoktak az emberek egymás hegyén hátán felfele jutni. Egymás vállaira és fejére mászva rohannak felfele.  Ilyenkor legalább pár milliárdan meghalnak legalul . Ez naponta háromszor – négyszer megtörténik. A világ tengelye el is fordult emiatt. Hosszú évszázadok alatt az a púp egy csontból és húsból felépült oldallá változott. Igazából ettől nőtt meg a világ. A szőnyeg minden ilyen után lejebb ereszkedik és arréb száll. Körbe-Körbe az egész világon. Van ahol többször is volt már. Kiszámíthatatlan a szél. Pedig ő nem akar rosszat, csak dolgozik.
Emiatt a végtelenség, mert ezzel együtt mindig megnő a világ és tágul. De mindig változik a szőnyeg helye. Ha éppen akkora szél van, akár fél óra alatt tejútnyi távolságba repíti a szőnyeget máshova és máshol szedi össze áldozatatit, majd visszakúszik a nap elé, eredeti helyére. Az út során aki alá kerül, az szinte kivétel nélkül híve lesz. Olyanok élik túl akik vagy lefele néztek, vagy másik szőnyeget csodáltak.
Ezt onnan tudjuk, hogy az égbolt helyén egy hatalmas szőnyeg van. Az mutatja ezt a sok embert és ezt a szőnyeget. Innen ha nézzük a szőnyeget és látjuk, akkor nem vonz sehova, de aki közvetlenül alatta van, az beleőrül.
suicide-6
Engem sosem érdekelt az a szőnyeg. Egyszer sem éreztem ,hogy látni akarom. Mindenki látni akarja. Gondoltam ,hogy megnézem egyszer, de engem annyira nem érdekel.
Jó lehet a többiekkel egy szőnyeget nézni. Valami másikat is akár. De majd később. Vagy nem tudom. Lehet, hogy később sem.
Most jó itt nekem a csillagokkal. elbambulok velük. nézzük egymást ,mint egy nagy kék hegység a zöld völgyet. Imádom.
Néha a Holdat is látom, ha pont dagad. A széle bele szokott lógni a képbe. Szép a Hold. Nagyon szeretem.
Nekem az a Hold a libabőröm, de nem haltam bele még sohasem.
Azt mondják idő pocsékolás, amit csinálok. Hogy menjek szőnyegeket bámulni máshova is ,de ha én nekem ez jó, mit erőltesssek mást nem? Én ezt szeretném élvezni. Azt mondják eliramlik az élet közben. De én várok még egy kicsit.  Még szeretnék várni. Mondjuk a Holdra. Hátha egyszer annyira kidugja magát, hogy felmászok érte a fára és beleugrok a szőnyegbe és megölelem, amit benne látok. Ott az a pici csücske. Imádom. Olyan kecses és szép. Az íve, a színe. Nem tudom milyen illata lehet, de mégis olyan, mintha tudnám. Most is érzem, pedig nem tudom miről beszélek.
Más ott, mint máshol. Más a por a talajon. Finom. Édes az íze. Ott a 20 Celsius fok nem annyi, mint itt. Ott jobb.
Ott nem tudom milyen szőnyegek lehetnek, de biztos nagyon szépek. Ott csönd van. Ott nincsenek mik. Ottt csak mi lehetnénk. Az nem tágul. A Hold más. Bele szeretnék harapni.
Szabaidőm javát itt töltöm. És tudom ,hogy előttem volt itt más is ugyan így. Hogy végül ők hova tűntek, vagy haltak, vagy feladták és elmentek e? Azt nem tudom. De eltűntek, mert voltak.
Szerintem belakartak ugrani. Én is azt tenném.  Szerintem nem akarták megfogni a szőnyeget, hanem bele akartak ugrani. De lehet nem engedte. De lehet ,hogy igen. Szerintem nem. De nekem szabadna. Azt lehet engedi?
Talán azt érezteti velem, hogy ugrojak bele. De nem merek. Mert még tudom ,hogy a szőnyegé a Hold s nem az enyém.
Még nem akarok belehalni. Majd ha én ölelhetem, majd akkor. De nem lehet. Pontosabban töketlen vagyok és nem merek.
Lehet ahhoz szőnyegnek kéne lennem nekem is. De lehet nem vagyok az. Nem tudom.
Addig itt ülök a fa alatt és hallgatom, ahogy az élet halad tovább. Zajlik, morajlik, önműködik.
Várok még egy kicsit.
Nem sietek sehova.
De már jó lenne meghalni.
Szeretnék.
62778466b0836f68d073d4b395e996dd--beautiful-moon-sky-art

Minek?

Minek sìrni, ha le tudom ìrni
S minek ìrni, ha ki lehet bìrni?
Könnyeket a lap könnyen  felfogja
Bánatot a jò idő eltolja.

Minek szánom, ha már megcsinálom
S minek szánni, ha inkább imádom?
Mert ne fájjon, de mondani szemèbe
Hogy szeretlek, te legszebb világ vège

Minek ìrni, ha nem tudom ezt szèpen
S minek inni, ha nincs bennem bèke
Huncut a Hold , elkábìt a zöld szeme
Ne legyen nappal, hagy  maradjak vele.
image

Útmutató a Semmiből kifele

Akkor tértem magamhoz, abban a pillanatban, amikor az erdő szélére kerüve el kellett döntenem, hogy most merre vigyen a szél. Vagy megerőltetem magam és arra megyek, amerre én szeretnék.
Igazából nincs kedvem leesni itt, de ha megtörténik, az sem érdekelne. Kihűlt a lábam alatt a homok is. Nem érzem, hogy lenne bárminek értelme. Már annyiszor átgondoltam mindent, már annyiszor elmeséltem magamnak a gondolataimat. Most megint legyen rossz kedvem azért, mert élek és gondolkodok?
Nem szeretném. Már unom ezt is.
Eggyel kreatívabbnak ismertem meg magam. Olyannak, aki nem szeretne bájologni se a tájnak, se másnak, se magának. Bambulva szagolgatok a levegőbe, és kinevetem magam ,hogy habár keresek valami meseszerű illatot, de nincs semmi sem az éterben. Még ha azt írtam volna ,hogy kutyaszar szag van, az is érdekesebb és cinikusabb lett volna , mint leírni ezt ,hogy SEMMI.
Olyan ez , mint a végtelen történet. Jön a semmi és lerombol mindent. Se jó, se rossz. Se fekete , se fehér.
Nyomorabb nyomor, mint a kínhalál.
Árva vagy és özvegy, ön áldozat is.
Na de nem ez a célom. Nekem vannak szív dolgaim és szeretnék nem ezen gondolkozni itt a világegyetem peremének szélének csücskén.
Hátra lépek egyet.
Itt a kutyaszar. Na jó nem. Csak egy faág.
Reccsen, de mégis szivacsos érzetű. Mielőtt valami hülye jelentőséget adnék neki leszögezem, hogy  lezen kívül semmi nem történt és nincs szimbolikus kijelenteni valóm ezzel kapcsolatban.
Hátranézek. Felgyújtott emlékek, hamvak, kettétört szívek szilánkjai, csomó baljós jövőbe meredő tekintet, árulások, barátok, halálok, szerelem, születés, apák, anyák.
Ez mind múlt. Ott van a mászóka is, az a csók attól a cseresznyétől, a strandon a fagyim, az első anyák napja, a színház, a vidámpark, a maszturbálás, a lebukás, a műtétek, a fejem, a fogam, a szám, a szőröm.
Nem is olyan rossz. Örülni kell a pillanatnak, a kicsiknek és nagyoknak. Itt ahol állok meg homok van. Előre meg semmi.
Hol a faszban vagyok mégis én? Tegnap előtt még itt állt egy épülő torony tele szerelemmel. Nem is eggyel!
Elfáradtam? De ugyan itt álltam és konstatálom, hogy az erdő széle sivatag, a belseje dzsungel a másik végén meg jégggé fagyott dinoszauruszok ( értsd: realitás mentes agykavarok, melyek mindenkinek vannak (?!%+!/!wtf%=+””/??????). Mikor olyan dologra gondol valaki, aminek az esélye 0:0 alapszik. Ergo : Valaki fél attól ,hogy a szekrényből kijön egy ősember meg Teréz anya, és neki állnak Monopolyzni a tíz évvel ezelőtt holtan talált aranyhalunkkal).
Hol az én agyam kastélya? Abban dobog ez a fèl motor, hisz azért épült!
HOL VAN?
Mint másnaposan felkelni egy ágyban ,ami nem a miénk. Nem tudni hol vagyunk és mióta. Botrány.
Lenézek a hasam alá. Ott egy heg. Úgy érzem megbüntettek. Olyan dolgokért ,amiket elkövettem. Még ha nem is voltam eszemnél. Tudom, hogy rosszat tettem. Ezek szerint tényleg nem enyhítő körülmény az akkori életem állapota és a külső körülmények. Miért is lenne az? Hisz ez az én életem. A mások által okozott kárért is én vagyok felelős, ha beengedem őket ide be ebbe a pitvarba. Bezony.
Nem érzem magam kifejezetten férfinak. Pedig szeretném. Olyan ,mint ha kihúzták volna azt az egy szál hajam, ami az Achilleus inam is.
De mi ez nekem. Visszanő nem? Végülis újjá születik. Újként kezelem bevallom. De tényleg. Lehetőségként fogom fel és új esélyként, nem pedig egy beteg elvesztéseként. Nem sajnáltatásból írom ezt. Nincs arra szüksége senkinek. Nem panaszkodhatok.
Nagy levegőt kell venni és kifújni, mert anélkül nem megy újat venni. Sokan ebbe fulladnak bele talán. Hogy csak levegőt veszenk, de nem fújják ki. Nem  eresztik ki a kèrdèst. Nem őszinte dolog nyelni, se visszatartani. Aztán  a stressz, meg az ideg! Felrobbanó lufik. Ismerős nem?
Előre akarok menni. Előre, de nem tovább. Legyen meg minden.
Egy madár száll el felettem sikoltva és egy gyönyörű emlős nyávog tőlem 20 méterre balra. Látom ,hogy érdeklődve közelebb jönne, de csak ül és néz inkább.

image

Mosoly – mondja. Mosoly!
Hisz mi mással kéne kezdeni? Tényleg.
Hülye szakadék.
Visszafordulok és nincs ott sivatag. Köd van. Ès a lábam elé már nem látok. Csak az államig ér a, felette látok mindent.
Ez ködnek is sűrűbb és puhább. Fehér. Ez egy végtelen felhő ami 180 fokban terül el előttem a teljes horizonton. Olyan ez, mint amikor egy szurikáta, vagy egy ürge kidugja a fejét a réten, csak ez velem történik meg egy hatalmas felhőben.
Nincsenek más fejek egyelőre, csak az enyém. Lenéznék a hegemre megint, de nem látok a nyakam alá. És most jut eszembe, hogy ruha sincs rajtam.
Azt hiszem tudom is ,hogy hol vagyok. Ez nem lépcső, hanem egy kis kedély javító utazás. Szenvedèly teleport. Becsukom a szemem és arra gondolok, hogy az a simogatás , ami hiányzik, mennyire édes volt és izgató. Bele is izzadok egy kicsit ebbe az  érzésbe, és elindul a vér a hasam alá.
Most kell kinyitnom a szemem.
A felhőben vagyok még mindig de már izzik a fehér és pulzál.
Kiráz a hideg és megtörténik a csoda.
A felhő illatot ont magából. A felhő ami végtelen , illattá változik.
Pontosan tudom ,hogy kómába fog rántani egy pillanat alatt. Mert ismerem ezt az illatot. Mindig erre vágytam. Megcsiklandoz egy pillanatra.
Kifújom az összes levegőt. Elszámolok még tízig. Pont ennyit kell várnom, hogy épp ne ájuljak el.
Oda sem nézek. Ez a végtelen nagy szikrázó paplan paszuly egy többesszámú dimenzió, amiben végig hinnem kellett volna és most itt a nagy esély és végre megteszem.
Ezek az én álmaim.
Ez a tejföl tenger a szìvem szülöttje. Az álmaim.
Nem a számon szívom be. Nem pazarlok az orrommal. Jobban vágyom az illatára, mint a tiszta levegőre.
Elindul felém.
Visszaszámolok 0-tòl.
 Az első orrszőröm amikor reagál az agyam fele , s tényként közli a jó hírt, hogy: Szerelmes vagyok.
Ohh igen…
Az vagyok hála az ègnek.
És most bele fogok halni egy cseppbe is, de akkor ha lúd, legyen kövér, felszívom az egészet!!!
 Akkor tértem magamhoz, abban a pillanatban, amikor az erdő szélére kerüve el kellett döntenem magamban, hogy bámulom e azt a hülye szakadékot, vagy nekiállok élni és szeretni.
Itt a vár. Itt az emlős az ölemben. Egy macska. Itt van a múltam, a jelenem, és az előre. De ne tovább!
Hála Istennek ,hogy tudom merre vagyok és hova nézek, Ez már biztonságot jelent. nem kérdés, hogy oda nézek ahova kell. Azt szeretem, akit kell. Azt a feneket bámulom és arról álmodok, amibe belezúgtam. Ez az.Ezt paskolnám.

image

Olyna helyen vagyok ,ahol tudom ,hogy merre és mit és kit és merre és mikor. Meg van az út. Nem kérdéses és nem kitaszítható a vájatból, amit metszettem hozzá.
Szeretet és egyenesség. Ezt kell kombinálni. Nem szabad szándékot belevinni. Akinek szándéka van bárkivel, vagy bármivel, az már számító ember, kerülő utakat keres. Logikázik. Kirakatba rakni bárkit, vagy engem? Nem kérek belőle. Engem ne mutogassanak ,hogy milyen szép csecse-becse lehetek! Ne ez öljön meg. Ne ez írtsa a lelkem.
Szeretetben fulladni meg, az a szép halál.
Kitartást magatokhoz, s nagy levegőt venni kifújással! Ez a recept!
Hogy mi volt régen ? Már nem az van. Itt a ma, itt a holnap , az ígéretek magamnak, nektek, neked !
Bizalommal az útra!
Ismeritek az ici-pici lencsi lány dalát ? Ici-pici anyukája mondott egy mesét.
De a mese az itt történik és most, a csoda itt és velünk és nem ott ,ahol szeretnénk ,hogy történjen!
 Meg kell keresni a hozzánk valókat, a közös csodákat, ahol kibontakozhat a lelkünk, egy közös kútban ,ahol minden bele hullot virágszirom egy müzlidarab a tejes-kakaós szirupos reggelinkben!

image

Amikor tanítanak minket kicsiként ,hogy mi az igazság, mi a helyes, mi az őszinteség és mik a gonosz dolgok, akkor még hiszünk benne ,de ezt olyanok mondják ,akik javarészt sosem tették ezeket meg. Pedig olyan egyszerűek ezek dolgok, és egymásnak ezt adjuk át, de igazából senki sem tartja ezt be. Pedig vannak, s vagyunk páran. Hol? Hát ott.
Itt történik bennünk. Oda kell menni ,ahol szeretnek. Az húzzon oda, ahova kell. Nem harcolni szeretetért. Nem ,nem.
Ez nem egyen múlik. Ezt kettőnek kell kívánnia. Úgy az igazi!
Szenvedéllyel.
Jajj de tépnélek. Bőrődet illatánál fogva körömmel!
Itt ez van. Itt ez a tejföl felhő ,ezt  mondja. Ez van a koponyám alatt!
Itt tartok. Még ha tényleg szarul is érzem magam, akkor sem engedem, mert tudom ,hogy ez csak ideiglenes. Még ha évek is szállnak a pitvarba, akkor is annak az ideiglenes időknek a hozománya, amire egyszer csak senki sem emlékszik, vagy megbocsájt.
Ez magától történik, de addig mással is kell foglalkoznunnk , nem beletemetni magunkat ezekbe az akadályokba. Semmi sem tökéletes. És semmi sem tart örökké, ami rossz! Mi döntésünk az egész.
Megbocsájtani és nem haragudni… Nagy különbség van közötte. De ez  lehet ,hogy már a jövő. Esély mindekettő. Aki at akarja ,hogy megbocsássanak neki, annak nagoyn ott kell lennie a toppon és bizonyítani a rátermettéségét és tisztaságát! megbotlani meg lehet, de kétszer már nem igazán. Ha meg az ember nem olyan, hanem botladozós, akkor be kell vallani magunknak ,hogy ez nem változik. De mindenki változhat. önmagára. Az igazivá.
Olyan maradjak, amilyen vagyok. Ezért szeretnek. Ezért szeretek másokat is .
Hagy ne kelljen gondolkozni ezen. Se azért mert mi volt, se azért mert mi lesz.
Nézz a szemembe és mondd ki ,hogy nem is lehetsz szomorú, se boldogtalan, hisz minden lehetőség itt van az orrod előtt!
Már a pára is megszáradt az orrom hegyén amikor felébredtem. A kis kastélyom előtt voltam és minden a legnagyobb rendben volt.
A boldogságommal álmodtam és ezek a gondolatok simogattak közben.
Ott volt előttem, simogattuk egymást és néztünk a másik szemébe. Majd egybeolvadt a szemünk és tejeskávévá változtunk. Semmi sem maradt ott, csak egy csábos harisnya, meg egy világoskék tetoválás a mellkasomról.
De ez már egy másik történet.

Hagy örüljek egy kicsit még a mostnak. Nem akarok hasonulni a régihez, se az újhoz. Nem akarok olyan lenni, aki másra akar hasonlítani.
Nem akarok úgy szeretni, ahogy más szeretné, hogy szeressem. Nem akarok úgy álmodni ,hogy nem hiszem el. Nem akarok úgy, hogy így. Az legyen úgy. Álmodni mással, de nem más helyett.
Hisz itt vagyok. Valakik engem is álmodtak. És megszülettem.
És én is álmodok valakivel. Élettel!
Szeretlek.

image