Ègi Ima

A hősők ès az üzlet ugyanonnan jönnek, csak az egyiknèl cèl van, a másiknál kirakat.
Nem győzzük az egyiknèl emelni, s másnál rombolni a falakat!
Fognak, hùznak mutogatnak, másik előtt máshogy kitakarnak.
Ha meguntak, hát vègül kispadra is raknak.
Azt kìvánom, hogy megerőszakoljon egy tornádònyi szeretet
S èbredjek, hogy cafatjaim melegìtik  combod tövèt fùjva lèlegzet meleget.
Miközben szuszogsz ès ùjraindult szervezeted, nem leli a kezdőpontot.
Mert már akkor elkezdtük a virágot locsolni,
Mikor már èrezed, tudod, de nem mondod.
Nincsen vèletlen, se fèlre beszèd.
Mindenki csöndben, ki használja eszèt
De mi  csak nèmán èrzünk száraz hòban.
Oda kell menni, ahol szeretet van.
Azokkal kell lenni, kik szìvükön viselnek
Azoktòl kell fèlni, kik mindent megìgèrnek.
Holnap , tegnap, szòban ezt fèlik.
Mèrni mit tudsz? Azt mi törtènik.
Nincs sùlya a mùlt szavának.
Tegnap, holnap? Higgy a mának!
Nem  csörög a tegnap este
Szűzen marad gyönyör teste
Kifogás, hogy befogta
Saját magát  letolta
Pedig benne van az előre
Szilárdság a velőbe
Nyerni fogsz, mert te vagy te!
Bìzz meg ősi erődben!
Cipòs leves , Gomba bisztrò
Nekünk te vagy, csak ìgy oly jò!IMG_20170528_202022

Innen a völgyből

Mikor èrik a napon a gabona
S oly gyönyörű, mint egy babona
Eszembe jut arcod buja pìrja
S szìvem néha màr nem bìrja
Izzadok. Ha ez a nyìl itt betalàl
S kemènyebben tűröm, mint a halàl
Akkor is elesek, mert el akarok
Bűnös vagyok, hogy ilyet làthatok
Eszemben nincs ilyen fantàzia, mily ennyire tündökös
Lennèk az ègeden vègtelen szàmù bìboros üstökös
Hogy biztonsàgban vilàgìtson
Hogy màs öncèllall irànyìtson
Azt nem szabad, az nem te vagy!
Csodàs vagy,  hát szeresd magad!
S itt vagyok, hogy  hihess ebben.
Nem hagylak majd sosem cserben
Levendula az illatod
Erre magad  ùgy bìzhatod
Molekulàd a gyengèm
Beszìvom hàt ìgy gyengèn
Kalàszok integetnek untalan
Minden koszos lamour ès gondtalan
Szeretem, hogy szerethetlek
Öllellek, hogy ismerhetlek
Szèn alapù èlet kèrlek
Billenhessen meg a mèrleg
Hogy egyetlen egy kìvásságom

Első legyen a listádon!

Fura

Kikötöm a fűzőm, hogy ràlèphessek ès kigàncsoljam teljesen magam. Hogy földet èrhessek tompìtàs nèlkül mosolyogva, hogy fura vagyok. Hisz ezt ti mondtàtok.

Fura vagyok, mert azt csinàlom ,amit szeretnèk csinàlni ès fura vagyok, hogy megcsinàlom. Fura vagyok, mikor pörgetem ezt a szőke szènakazalt a fejemen ès fura vagyok, mikor sìrok, mert a fura emberek ilyet nem csinàlnak.

Fura vagyok, mert beszèlek arròl, amit èrzünk ès fura vagyok, hogy kimondom. Fura vagyok, hogy èrtem, hogy èrted ès fura vagyok, ha màshogy gondolom.
Fura vagyok ,hogy szeretnék szeretni.
Fura vagyok, mert morbid a humorom ès fura vagyok, mert elmebeteg dolgokat csinàlok ès èlvezem, hogy nem mindenki teszi meg. De ez nem jelenti, hogy egyèbkènt nem szabad vagy rossz, csak fura, hogy mègis megteszem.

Fura vagyok, hogy megtehetem.

Fura vagyok, hogy elhiszem magam olyannak ami miatt te tudod, hogy kinez a fura sràc.

Fura vagyok, mert az ilyen bolond emberek mind furàk.

Fura vagyok,ert kipròbàlok mindent, hogy ne kelljen azt mondanom, hogy kihagytam valamit.

Fura vagyok, mert ide ìrtam ezt a szöveget.

Fura vagyok, mert furànak neveztek.

Fura vagyok, mert szeretek az lenni, csak èn ezt nem ìgy nevezem.

Fura vagyok, mert megszàllotkènt csinàlok dolgokat.

Ilyenek a fura emberek.

Kàr ,hogy ti sokan tudjàtok a nevünket, mi viszont nem mindig tudjuk a tieteket, mert ti nem azok vagytok.

Ti csak olyanok vagytok.

Olyan furàk.

Merre van az előre?

Mièrt hagyjam magam, ha igazábòl csak az törtènik meg, aminek meg kell?

Vèletlenek sosincsenek.Ezt a kettőt összegyùrva arra a következtetèsre jutottam, hogy mindent szabad. Mindent ès mindig. 

Ha ezt az előző kèt dolgot  veszem alapnak ( minden törtènik, ahogy törtènnie kell + vèletlenek nincsenek) a saját befektetèsem ebbe , mint harmadik elem : a szabad gondolatom, a viselkedèsem, az èn egyèni elkèpzelèseim, magyarul az èn èletem.

Bármennyire is ott az a kèt “alap” ami igazábòl számomra betonba gyökerezett gaz, mègis enged annyit, hogy sajátossá változtassam.Mi a cèl? 

Az, hogy jò legyen. A többi totál sokadlagos baromság. Akinek van esze, az nèha inkább nem használja. Higgyèk el nekem. Kell teret adni annak a vulkán kitörèsnek, amiket nèha nem is veszünk èszre. Ez lehet egy mosoly. Mosoly azèrt, mert ránk mosolygott valaki ismeretlen. Bomba. Nem tudsz ellenállni. Visszamosoly, ha olyanròl van szò.

Csak utána kapcsol be az agyunk , mèg az is lehet, megkèrdezi, hogy ezt most mièrt kaptuk?

De előbb bután boldogok voltunk. Kit èrdekelnek ilyenkor a gondok? Gondolatok.

Gondolat. Gond a szòtő, olat a folyamat kèpző.

Vagy gondola a szòtő, amin a folyam ùszik. T a tárgy ragja. A tárgy a tèmakör.

Nyilván csak hülyèskedtem, de egyèbkènt  nincsenek vèletlenek, már mondtam.

Nagy csibèszsègek ezek. Mint a magyar nyelv, a mèlykeserű vèrnarancs, ami annyira savanyù, hogy elröhögöd magad rajta.

E egy ilyen csodás dolog. Az alternatìv hozzáállás. Ès  hogy kinek van igaza, egy nyelvtan könyvnek, vagy nekem, vagy másnak, az igazán sosem fog kiderülni.

Nem is baj, ha nem. Ennyire sokat nem kell tudni. Olyan ,mint a vitaminok. Ha tùlnyomod ugyan ùgy káros. Tudni csak addig, amìg az èlet rovására nem megy. Vagy annyit ,amennyi az èletedbe kerül? Valami tètje legyen. Ùgy buli igazán.

De akar e egyáltalán kezdeni magával bàrmit?

Kurva lusták vagytok sokan.

El vagytok kènyelmesedve ès azt hiszitek az idáigi dolgokèrt kurva sok minden jár. Pl a fèlgőz.

Van aki egèsz èletèben király ès 150%-on nyomja, amit nyomni akar. Ezek az emberek èpìtik a kibaszott jövőt.

A sok megszállott ördög bolond, akit kiröhögtök, vagy mutogattok rájuk.Az olyanokra , akiknek a jò nem jò. Akiknek nem a buksi simi a cèljuk.

Szomorùvá tesz ez engem sokszor.

Aki igazán fasza szeretne lenni, az nem enged magának semmilyen kivètelt, azèrt mert màr a lèpcsőn elhagyott pár fokot.  Nehèz melò èn èrtem, de azt senki se felejtse el, hogy mindig van egy jobb, egy erősebb.

Jobb. Ez az ami itt lebeg a homlokom előtt. Vagy ha nem is jobb, az èrdeklődès fenntartása a fantasztikus dolgokhoz.

Aki kurva jò , annak ne legyen elèg.l! Tegyen csodát. Ott a kezèben hozzá minden kulcs. Biztos nem hozzáèrtők ès hozzáértők is dicsérték már.

Vagy irigykedtek? Persze.

Irigykedni azok tudnak, akik az átlagosra azt mondják, hogy nagyszerű, mert már megszokott. Ha a szìnvonal átlagos, aki ezt elèri ès tartja ,már jònak számìt.

Faszt. Hazugság. Nem fogom azt mondani, hogy valami jò, csak azèrt mert hùszan mondják. 

Tartás. Legyen tartás a saját ìzlèsünk fele. 

Ès ne állìtsuk, hogy ez az egèsz azèrt olyan jò, mert mi mondjuk.

Mondják mások ròlunk! Ha tisztában vagyunk a kèpessègeinkkel, titkon ùgy is elfogadjuk a bòkokat, ès tudni fogjuk, hogy gondolhatunk e magunkra ìgy pozitìvan. Aki magára ugatja a szùnyogokat, annak a seggèt ùgy is egy halom toborozott majom fogja nyalni, aki nem is hozzáértő az adott tèmán belül.

Ès ekkor lesz kutya belőlük. Igazán szép. De ez senkit ne zavarjon.l! Aki jobbat akar, az akarja a jòt. Ès ha már tesz is èrte meg van az alap.

Kìvánom mindenkinek, hogy egy kicsit  ahelyett, hogy  fènyezi, vagy lenèzi magát, találja ki, hogy miben jobb a többinèl. Miben tud jobb lenni, vagy igazán jò ,ahhoz kèpest, hogy az átlag mit vesz annak. Legyen benne az adás . Hogy a jòt szerte kürtölhessük másoknak. Amit mi adhatunk ezzel. Ebben a pillanatban már szerzők, kreátorok ès adakozòk leszünk. Ìgy ni!

Minden ùgy törtènik, ahogy törtènnie kell. Velem.

Veled. Hogy a többiekkel hogy?

Az a mi jònkat nem zavarja. 

Mièrt zavarná?

Vèletlenül?

Olyan nincs. 🙂

Nem csal a szimatom

Beültem a bárpult elè
Rendeltem is egy szòdát
Unikumot kèrtem mellè
Raktam a gèpbe egy òdát

Alkohol szag. Mèrgezett szem.
Nincs tèrerő, ki hìvhatott?
Pincèben penèsz – becsület.
Érzem tegnapi illatod.

Beleègett a fekete fába
Itt hagyta az èjszaka ezt ingyen
Tudom jòl ,hogy te titkon ezt kèred:
Mèg  ha tehetem, ne menjek innen.

Nem vicc ez, csak hát mosolygok
Este van már mennem kène
Zafìr  virág közt kòdorog
Kacsingatva dobban vère.

image

Az elégedettség folyamata

Megőszültem egy pillanatra, majd megfiatalodtam és visszatértem ide.
Nem volt ideje. Csak sebessége. Pontosítok.
Volt, de mégsem. Ilyen gyorsan történt.
Szivárvány. Szivárvány lett éjszaka. A hold pont úgy sütött oda arra pontra ahova néztem. Furcsán esett az eső. Ott volt az a kaszás pók. Szép dög. Hatalmas férfi hüvelykujj hosszúságú lábak, tigris naracs és mély szurok fekete vékony csíkozás.
Félelmetes. Akkora hálót szőtt ide a faház és a hirdető tábla közé, mint egy tartály kocsi átmérője. Olyan sűrűséggel, mint egy vékony fordász fésű fogai. Hiába fúj a szél egy kicsit, mint a beton, olyan feszesre van húzva.  Egy csónak van a vízen. Egy kikötőnél vagyok, ma este 23:51 kor. Csak a hold világít.  Ahogy megcsillan a trilliárd ezüstös felhő könny ezen a leplen , miközben szitál az eső nagyon kicsit csepekben, de zuhogva, az reflektorként izzik. Olyan, mintha párás lenne a levegő, de mégis esik. Porlasztot köd. Nem tudom igazán definiálni.
Hideg. Hideg lett éjszaka. Annyira át vagyok ázva, hogy lassan az az érzésem ,hogy egy szaunában vagyok, ahol a hideg viztíől is meg lehet izzadni.
Igen. Hüvös izzadság. Mint egy ruha.
Félelmetes. Nem kapok rendesen levegőt, olyan nehéz. Prüszkölöm a számból a vizet és másodpercenként vakarom a szemöldökömbe belefolyú nedvességet.  Látnom kell. Maradok még. Még akarom látni.
A másodperc töredékéig vannak felvillanó éles képek. Aztán megint vakarok, megint prüszkölök, fókuszálok, rázom a fejem. Nem lehet megmaradni. De én inkább ezt a kört állom. Meghívom a természetet egy felesre. Hagy szóljon.
Villámlik is. Nagyszerű. Kicsit el kezdek félni. Nem is félni, inkább átgondolni ,hogy most én jól érzem e magam, a látványért cserébe? Hagy üzleteljek e a bátorságommal egy kicsit, hogy mitől növeszthetném nagyobbra. Lehet valami bátorság fehérjére, vagy szteroidra van szükségem. Nem simogatásra. Ide valami hatalmasat lökő kábitószerre van már szükségem, hogy robbanás szerűen megnőjön bennem az  oroszlán. Ehhez nem elég most egy : – Kemény srác vagyok! – mondat.
Elmesélem mit látok. Hogy mi a dilemma tárgya. Villámlik, nem érted? Most láttam élesen a képet is.  Ez volt a drog.
Mondom a fotót:
A hold erre a két és fél méter sugarú pókhálóra, amin gyakorlatilag drága étkészlet színű lesz az eső permet, vagy nem tudom hogyan nevezzem ezt a vékony – halvány víz kockát ,amiben itt állok. Mint aki levegőt vesz egy akváriumban.
Itt állok és erre a holdnak van pofája úgy odasütni, hogy egy megalomán szivárvány süt be az egészen, ami a pókhálók és a víz csöpögése , csúszása, miatt, illetve a szél ringatózásának köszönhetően hullámoztatja ezt a képet.
Mintha festve lenne az ezüst vászonra, és kiteregetnénk az erkélyre, mint egy szaros alsógatyát!
Kimosod a szerelmed legszebb gyűrűjét Coccolinoval.
Ilyen illata van ezeknek a dolgoknak. Aroma koktél. Feszes, még is kicsit nyúlós, rágós, kicsit kellemetlenül rózsaszín. Mámrint túl nyálas. De épp hogy csak.
Vagyok.
 2_2
A bátorsági szintem hatvanhétezer csillagharcos pontjával egyenlő. Hülye egy út ez. Végigfélni a bátorságot. Vajon , ha a félelmeimet nem küzdöm le, hanem csak félek tovább, tehát csak tovább húzom az időt, akkor én bátrabb lettem e? Felülkerekedni nem ugyan az, mint a félelmet tovább bírni. Fura nem?
Én szeretek kicsit félni. Úgy érzem, hogy jobban összpontosítok tőle. Hogy jobban kinyílnak az érzékszerveim egy ilyen odafigyeléstől. Hogy kicsit erősebb vagyok úgy. Jobban ösztönöz. Szeretem a veszélyes dolgokat. Lehet be is vonzom őket, de hát aki nagyot mer, az sokat lát! Akarom magamat bátornak tartani. Ha annak tartom magam, már nem is kell megbeszélnem semmit magammal, hisz bízok benne is és az én erőmben is. Kézfogás a legbelsőbb teremben. És ez így jó, higgyétek el. Be kell vállalnom magamat, mert én így vagyok jó, ennek így kellett történnie, ami most történik, mert így csináltuk meg. Nem félhetek magamtól, ha mástól sem akarok! Nyomás a tüdőmben.
Robban a mellkasom. Bamm! Bamm! Itt állok ezen a helyen, és élvezhetem. Nem is biztos ,hogy élvezhetem! De elvileg ez nekem most sikerült, ez nekem azért mégis csak jár! Hagy érezzem így magam ,hisz elvileg megérdemeltem!
Azért örülök, hogy valami sikerült. Valószínűleg én!
Itt jön a nagy haver! Büszkeség! Haver ! Ő büszkeség! Nagyot pacsiznak a veterán bátorsággal, megdumcsizzák ,hogy milyen jó megint együtt!
-Hé, büszkeség, iszunk egy felest?
-Igyunk , gyere meghívlak!
– Szóljunk a természetnek is!
Kezdek megfulladni ettől a rágógumi világtól, és már pisálnom is kell. Igen, ez én vagyok…
A drága, jó önféltés. Nekem ez a szerep jutott! Persze, minden szép, de kicsit soknak tartom. Megérdemli amúgy a srác, nem arról van szó, de nem árt, ha valaki azt mondja neki óvatosan, hogy : Na…
De amúgy hagy nyomja. Jár neki tényleg.
Szerintem el is húzok innen. Csatlakozom hozzájuk. Nehogy azt higgyék ,hogy én nem örülök.
Szublimálok.Átváltozok lila füstté. Boldog lettem.
1_1

Szemmel csòkolòzni

Káprázik. Hideg fénnyel megszúr , miközben tudom ,hogy ez simogatás. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ő is tudja. Tudja, hogy megmozgat és fájdalmat okoz egyszerre ,pedig ő csak érdeklődik ,hogy érdeklődöm-e?

Tekintet. Micsoda ölelés. Vagy borotva penge. Minden esetre hatalom és ősi energia, amit ránk szabadít. Összeolvad az a négy golyó. Néha azt sem tudjuk melyik szemünkkel melyik szemét nézzük a másikénak. Egy öreg játék, egy végtelen forgatag veszi kezdetét, amit mindannyian tudunk, hogy minél tovább tart és minél tovább nincs meg a győztese , annál nagyobb felelőséggel bizonyítjuk szimpátiánkat a másiknak.
Hisz  valószínűleg ez a célunk.

Kacsintás. Szemöldök mozgatás. Ahogy mosolyt csalunk a szarka lábakra is. Teljesen kinyitott, félig zárt, nagy – kics pupillák és az a tonnányi szín amit összekeverhetünk. 

Majdnem végtelen a variációk száma. A felhasználás varázsa. Vagy, ha nem felhasználni szeretnénk csak kinyitjuk, mint egy ismeretlen könyvet és vállalva magunkat, beleolvasási lehetőséget nyútjunk a velünk szemben állónak.

Buszon, utcán, tegnap, jövőre, vele, másikkal, tánc közben, régiekkel, régebbiekkel, vadi újjal, vele, azzal. Végtelen kommunikációs lehetőség, egy olyan csatornán, ahol elég keveset tartózkodunk. Főképp, mert nem jár mindenkinek. És pláne nem mindig.

Minden egyes szempilla bezárás olyan, mint egy enyhe puszi a szánkkal. Csak kinyitjuk, becsukjuk. Nincs hangja. Néma puszi. Csòk.
Tízezer számra dobáljuk a másik szemébe bele. Vagy az arcára, ahogy végigmérjük a rezgéseit, átpásztázzuk a vonalait valakinek, a finom nyakától kezdve a baba szőrig a halántéknál.
Majdnem ,hogy kellemetlen, de mégis annyira izgalmas, követhetetlen és veszélyes, hogy van akit ez indít be és esze ágában sincs ellene tenni semmit.

Azért jól esik, egy ilyen simogató nézés valljuk be!

Akár férfi, akár nő. Még egy kutya is tud úgy nézni, hogy az emberben elindul valami. Nem hogy két ember ,akik így érintkeznek egy kicsit. Simogatják egymás tükrét. Lelki pacsi. Szellem tánc

Mágnesek bolondos pörgetése. Vonzzák egymást, de amikor túl közelre kerülnek, valamelyikük megfordul és taszít egy gyorsat, de csak épp akkorát, hogy megint kergethessék egymást a vonzással, aztán megint valaki megfordul és ezt a játékot játszák addig ,amíg valaki végül megfordul teljesen, vagy esetleg össze koccan a két mágnes. További esély a szétszakadásra így is van, de egyre több koccanás egyre gyengébb széthúzó erőt produkál.

A végkifejletről gondolkozni sem kell.

Valami lesz.

Valami mindig van.

Ott az a vìz. Párolog. Ahogy megnő a test hőmèrsèklete, ès párás dèlibáb alakul ki a lencsèk előtt egy milliomod millimèterrel.
Nehèz tőle fòkuszálni. De ha megy, akkor az csoda.

Meg kell becsülni. A másik szemét. Nagyon. És a saját nézésünket is. Bezony! Hisz tele van információval. Mikor belül tudjuk, hogy hogy lesünk ki a két kis vágáson. Ha csak fel akarunk szedni valakit, vagy úgy tényleg belenézünk valakibe. Tök más, de tudjuk magunkról ,hogy hogy nézünk kifele! Ennek tudatában és felelősségében történik meg minden.

És igen, nem kell elhinni mindent. de azért az ember tudja, ha nem viccből nézik a szemét.

Van amikor kèt mell lesz a kèt szemből. S hű kutya tekintettel ez a cèlja. Mert nincs másmivel hÌvogatnia. Azt hiszi ez az üzenet elèg ahhoz, hogy szeressèk.
Kevès. Sznob. Kirakatba helyeznè a tied. De sokkal jobb vagy ennèl. Sokkal.
Kút, ami benyel. Ez ilyen.
Mell helyett pènz, here, bánom is mi lehet mèg.
Egy igazi pillanatban nem hùzkodja a szemöldökèt senki, nem kacsint ès nem mimikázik.

Kèt tò ùgy mered egymásra, hogy egy kevert szìnű űrrè változhasson. Ennyi mozgás engedett. Ennyi meredès.

Kettőböl egy új.

Nèzni a másikat. Nem azèrt ,hogy neki jò legyen.

Neeem.

Hogy nekünk jò legyen. Többes számban.

Nem neki , vagy nekem. Mi nekünk.

Ès ha ez a kèt tekintet ìgy találkozik, megtörtènik a csòk. Szemmel smárolni.

Nem flört ez, fèlreèrtès ne essèk. Olyan ez, mint egy èrintès mentes simogatás. Ez nem kekeckedès, meg felajánlkozás. Nem csábìtás. Ez már tett. Ez az a pillanat. Amikor a homlokunk összeèr, ès az orrunk csùcsai is már kicsit benyomòdnak, hogy mèg közelebbről láthassuk azt kèt bolygòt a másik arcán. Mèg közelebb. Már csak a fekete lyuk ès a szìnes perem látszik. Aztán mèg közelebb. Már csak a fekete látszik.

Sötèt.

image

Zuglò

Megsimogat. Megsimogat egy csillag. Itt prüszköli rám ,amit a többi üstökös maga mögött hagyott. Szürke gyèmánt por.  Minden porszem teljesen èl mentes. De mègsem gömbölyű.
Egy miniatűr sokszög, minek minden sarka le van csiszolva. Ilyen porszemek. Mèg langyosak is egy kicsit. Màr nem sütnek ùgy, mint amikor egy egèsz csòva rèszei. Becsukjam a szemem? Már ìgy is tùl finom. 

Mintha ùgy simogatna, mint aki szeret.
Ha becsukom a szemem lehet olyan lesz, mint egy tengernyi simigatò kèz. Lehet ,hogy èrezni fogok illatokat, ùgy, hogy  nincsenek is ott. Hogy annyira megnyugszom, hogy lelassul a szìvem. Hogy megáll. Hogy belehalok. De ezt èn èszre sem fogom venni. Ès ott maradok ebben a vègtelenben ès ez ragad be, hogy milyen jò nekem.
Ebben a felhőben ùszok. 

Nem merem becsukni. Már ez is tùl szèp.

Nem kètelkedek. 

Nem tudok kètelkedni, hogy nekem ennyire  jò.
Hogy  ezt bármi befolyásolhatná.
Se a horoszkòp, se az èvjárat, se a pèntek 13.- ika ,se a hètfő, se a gyásznap, se a Hold állása, se a jòslat. 

Igazábòl sosem számìt. Csak maga körè csavar, ha hagyod.

Szeretek itt feküdni. Itt nem járnak autòk este 11 után.  Már jò règ òta itt fekszem. Fèl 3 mùlt. 
Talán a szùnyogok sem ùgy csìpnek. Lehet, hogy sehogy. 
Egymásba ölelkezik a kèt ègitest, pedig sötèt van. De biztonságban vagyok, ès ez a legfontosabb. Itt máshogy vagyok fáradt. Boldogabban. Büszkèbben. 
Fűt a beton mèg mindig.  Remeg alattam nagyon finoman a nègy utcával arrèbb elhaladò villamostòl ès buszoktòl.

Masszìroz. Beleragadok.

Feszes kifli. Tiszta az èg. Mintha lèzerrel vágták volna oda fel. Szinte perzsel a kontùrja.
“D” alakù a kifli.
Az iskában alsòsként tanultam, hogy ha “C” alakù a Hold akkor csökken, ha “D” alakù akkor dagad.
Ügyes. Szèp. Ha dagad nekem jobbak a napjaim.
Az a pár kicsi fèny folt is tűhegykènt bántja a szaruhártyámat.

A leghangosabb dolog a szuszogásom.
De az is elhanyagolhatò. Hàla istennek. 
Becsukom. Be kène csukni. Hagy ,vigyen.
Max nem jön be. Max nem lehet többre vágyni. Már ez is mohò ès önző.Becsuktam.

Lecseppen egy ezüst könny a felhőkből. Folyèkony gyèmánt ez, de csak 40 fok körüli. Rácsöppem a homlokomra  hang nèlkül. Nem durran szèt. Ráfolyik az egèsz testemre. Mint egy kezes lábas ùgy átölel. Megfulladok.
Meg akarok. Olyan jò itt, hogy már nem bìrom.

El kell mennem. El kellett. 

De buta voltam… De okosabb lettem.

Becsülöm. Mèg találkozunk. Ès abban a jelenben is becsülni fogom.  

Becsukom.

image

Süketek kottája

Fàt csavart a tavasz első szele.
Bajt kavar egy ifjù, nincsen jegye.
Meddő lelkű bohòc, lègy bèkávà!
Hurok hùzò verseny? A BKK.

Bántja a lelkem. Kèpzelt hatalom.
Ordìt ès prüszköl.Mozdul a karom.
Rendőrt hìvok! Mit kèpzel? Tegye le!
Nyomom a zöldet. Hölgyem! Vegye be!

Sápadt tej szagù az egèsz arcod.
Nem kell most lőni. Nem a te harcod.
Leszállok a piros vasmalomròl.
Csak úgy nèz, ròlam csùnyákat  gondol.

Szenvedèllyel lèpek a boltba be
Hold szìnű  hajam lòg arcomba, de
Már èrzem a szivarkázò ròkán
Gondban van lelki ismeret dolgán

Felvágott. Lehet szalámit kapni?
Felvágòs! Nekem drágábban adni?
Szarka a hentes szeme. -Mi drága?
Arany fogam keresi. Hiába.

Èrtelmisègi, vagy mű èrtő tán?
Mesèlj gyerek, mi-hol a bősèg tál?
Attòl bősèg, hogy tele van nyállal
Tieddel is. De mi van anyáddal?

Fèljek attòl, hogy erőszakodban
Kapzsi buta izzadt szar szagod van?
Te vagy, aki ùgy bámulsz rám Gyuszi
Láttalak a TV-ben is buzi!

Láttàl te fátòl erdőt sörözve!
Mert a bèredet fèlted röhögve.
Kis tüske, Echo, ATV,  bármi.
Megmondták mi a rossz, te meg várd ki!

Bezzeg negyven ève! Volt tisztelet!
Volt pofánk mèg lopni, amit lehet!
Rangom ès pènzem nevemèrt járult
Fogam a garastul szépen sárgult!

De ez kemény munka! Ásni òsdi!
Meg minek ássak, ha itt van Jòzsi!?
Kell a melò! Ez üzleti ágyù!
Szarul csinált ùt, ugyanott kátyù.

Minősègi tervezès előre?
Adj egy felest, hagy kapjak erőre!
Egy Mega, Giga,  női bájt adò…
Igazmondò az összes hiradò!

Mert az a madár kèszülèkből szòl!
Csak nem èrtjük a beszèdhibátòl
Ès laccsolva shelypìtve okulván
Mily  igazèrt jössz ide? Butultál!

Te füttyöd a csajom után hevert?
Nem tárca csörög, hanem a kevert.
Figyelj! Őszintèn, ha ùjra látlak
Jèg hideg vèrrel kiìrtanálak!

Koncepciò a dolog mentes agy?
Ha nekem nincsen, hát neki se adj!
Sajtreszelővel az arcod hajtsa
Nem fogy a bőröd, lakk lapul rajta!

Lázadni, hogy ez nem èr? Ezeknek?
Fáradni a tettekért ? Eretnek!
Hogy meneküljek, mert gondolkodok?
Hogy fèlelemben, mert otthon vagyok?

Ès bárki, ki fejben csodát èltet
Nem csodálom ,ha tőled kap fèket.
Unalmas ,sorstalan kalandorok
Kíméljetek! És ne szavazzatok!

Csencselnek a csecsemő alkeszek
Addig iszok èn is, mìg nagy leszek
Ùjnak tűnő règi tirpák firkàk
Borotva a nyelvem irhás birkák!

Jò ìdőhöz munka kell! Eszedért!
Szeretni! Jobbá tenni másokért!
Egyedi egyének egyesülnek
Szemeim szemèttel szembesülnek

Az ìzlès sosem technològia
A tudatlanság? Èlnifòbia!
Hangyakènt a saját tolvajod vagy
Ceruza rajza a holnapodnak.

Nem vagy jó. De az szeretnél lenni
Magadnak?Más tányérjából enni,
De a felelősség a tulajé!?
És ha kérdezhetnék! : -Na hol a lé?

Megbocsájtani, hogy ez nem tuti
Összetapad, èjtől-szakadt gumi
S csorba mosollyal néz a véletlen:
Ez nem a te hibád, ezt én tettem!

image